Szubjektiv észrevételeim éttermekről és egyéb evőhelyekről, 2014

Nyaralni indultunk a Balatonra. Útközben útitársnőm az útvonaltervezővel szórakozott az új telefonján. A géptyúk elég fura helyen terelt le az autópályáról, de kíváncsiságból hallgattam rá. Rövidesen kiderült, hogy útitársnőm a Kistücsök étteremmel gyakorolta a navigációt :)

Sebaj, már amúgy is kíváncsi voltam erre a sokat emlegetett helyre, maximum csak annyi bánatom lehetett, hogy a délre tervezett söreimet későbbre kellett halasztanom. Útitársnőm viszont bort rendelt magának, amit meg is kóstoltattak vele, mielőtt poharába töltötték volna a rendelt mennyiséget. Ez új volt számomra, és nagyon tetszett.

Megrendeltük az ételt a nem túl hosszú, de izgalmas ételeket kínáló étlapról. Útitársnőm grill sajtot, valami spéci rizzsel, és mogyorós uborka salátával rendelt, nekem a kacsacombon akadt meg a szemem, melyet káposztás cvekedlivel körítenek.

Amíg az ételre várunk, van idő körülnézni a nyári melegben is kellemes árnyas kertben. A kertet sátortető fedi, amelyet dús lombú fák árnyékolnak. Természetesen minden asztal foglalt, de a kellő létszámú és profi személyzet jól ellát mindenkit étellel és itallal.

A kacsacombról nincs különösebb mondanivalóm, egyszerűen jól volt elkészítve. A káposztás tészta is finom volt. Mostanában egyre kevesebbet sózok, így nem volt zavaró, hogy a Kistücsök szakácsa sem használt sót, legalábbis annyira keveset, hogy nem is éreztem, miközben a cvekedlimen élvezkedtem. Már tálaláskor feltűnt, hogy a kacsacomb tetején néhány fehér fűszermorzsa van. Egyre erősebb lett a gyanúm, hogy az a valami só lehet. Az is volt. Nagyon izgalmas volt a pár szem só íze, az alapvetően só nélkül, vagy legalábbis minimális sóval készült ételhez illesztve.

Útitársnőm is dicsérte az ételét, tehát a konyháról is csak jót tudok mondani. És ezek után cseppet sem meglepő, hogy remek kávékat kaptunk az ebéd végén.

Útitársnőm már étkezett itt, és nagyon dicsérte a Jobb Mint Otthont. Nyilván sok ember lehet jó véleménnyel a helyről, mert rengeteg autó áll az étterem körül. Máshová nem nagyon érkezhettek, mert az éttermen és a horgásztavon kívül nem nagyon van erre semmi. Kívül vagyunk már Szeged városán, az étterem hangulatosabb része a kültelki horgásztóra épült teraszokon működik. A vonzó szellős teraszok természetesen dugig vannak vendéggel, még bent is nehéz volt helyet találni.

Belül persze nem olyan vonzó a környezet, mint a teraszon, de végül is az étel a fontosabb. Útitársnom kis adag süllőt roston (1.100 Ft), sült krumplival és salátával, én pedig fokhagymás csukát (1.500 Ft) ettem krumplipürével. Az étel egyszerűen jó volt, minden modernista extra nélkül. Az italok is rendben voltak, különösen a kávé.

A konyha és a felszolgálók jól megoldották a nyárvégi vasárnap csúcsfogalmát.

Szóval kellemes hely a Jobb mint otthon kisvendéglő, különösen a nyári terasz. Szívesen térek majd vissza egyszer egy jó halászlére.

Igyekszünk minden évben megtekinteni a hódmezővásárhelyi Őszi tárlatot, melyet idén egy ebéddel kapcsoltunk össze a Bandula kisvendéglőben. Már jártunk itt, és akkor is, meg most is jó sokan választották vasárnapi ebédjükhöz ezt az éttermet.

De szerencsére kapunk asztalt, útitársnőm jóféle Fritmann Irsait, jómagam valami szörpöt kortyolgatva tanulmányozzuk a terjedelmes étlapot. Igazándiból valami libára készültünk, de csak egy hét múlva lesznek itt a Márton napok.

A marhahúsokkal mostanában nekem nem sok szerencsém volt éttermekben, de gondoltam, a Bandulában csak megreszkírozom, így hátszínt választottam konyhafőnök módra, rizzsel. (1850+280 Ft). Útitársnőm hagymás rostélyost kért, steak burgonyával (1750+390 Ft). Az ételek finomak voltak. Bár ettem már régebben finomabb hátszínt is, de az elkészítés módjára nem lehet panaszom. És igen ötletesnek találtam a változatos ragut, amelyet a húsra tálaltak. Útitársnőm is elég jónak találta a hagymás rostélyost.

Az egyfogásos ebéd végén egy finom kávét ittunk, és most is konyhával, felszolgálással elégedetten távoztunk a Bandula kisvendéglobol.