Különösebb gondolkodás nélkül betértünk az első utunkba akadó evőhelyre. Jól esett a pizza és a sör, bár a pizza tésztája édeskés, kalácsszerű, gondolom amerikai recept. A pincérnő távolkeleti, a berendezés kissé rideg. A jövőben valószínűleg nem fogok törekedni arra, hogy Pizza Hausban ehessek.

Este a Pizza Bizibe tévedtünk be. Ez egy önkiszolgáló olasz étterem, nagy a forgalom, zajlik az élet. Először bort választunk, természetesen olaszt. Tuci salátát és édességet kívánt, Peti zöldséges lasagne-t kért. Jól tele volt a hely, de találtunk üres asztalt a karzaton. Jó a hangulat, traccsolunk, eszünk-iszunk, mint körülöttünk mindenki. Jó bort választottunk, kellemes déli zamata volt. A zöldséges lasagne meg egyszerűen kitűnő. Utána kicsit belekóstoltam Tuci profiteroléjába, az is finom volt. Bizony jó hely a Pizza Bizi !

Egy echte bécsi vendéglőre vágytunk és nagyjából meg is találtuk - már amennyire egy turistazónás belvárosi étterem "echte" lehet. A bejárat előtti asztalokra terített kockás terítők fogtak meg minket, de bent ültünk le, mert nem volt még annyira meleg az idő. A belső tér is vonzó, sötét faburkolat, hófehér terítők, nagyon udvarias személyzet, hosszú kötényben. Letelepszünk és egy pohár vörösbor illetve sör mellett tanulmányozzuk a kézzel írt étlapot. Tuci báránybordát választ, Peti Wiener Schnitzelt kér. A bárányborda talán jobb választás volt, de én be voltam állva egy borjú bécsire. Összességében tetszett a hely és jól érzetük magunkat, a végén elégedetten kortyolgattuk finom kávéinkat.

Hová menjen az ember este Bécsben ? Hát természetesen a Grinzingbe !

A kora tavaszi estén kihaltnak tűnik minden, üresek a kerthelyiségek. Jobb ötlet híján a 38-as villamosról leszálló többi utast követjük, hátha ők tudnak valami jó helyet. Az ötlet bejött, a követett társaság a Weingut Reinprectbe tartott és ez egy remek heurigernek bizonyult. Kívülről ez is kihaltnak tűnt. Ezen úgy próbáltak segíteni, hogy a bejáratnál kihangosították a benti zsivajt. És odabent valóban zajlik az élet. A vendégek láthatóan és hallhatóan jól érzik magukat.

Vörös bort rendeltünk, szép a színe és finom az íze. Csak az italt hozzák asztalhoz, az ételt önkiszolgáló pultnál lehet megvenni. Kolbászt kérünk, az is finom volt. A kolbász után egy spritzert kértem, elég könnyű ital a bécsi fröccs.

Kolbászevés után a spritzerem felett azon tűnődöm, hogy Magyarország a szőlő és a bor országa és mégis Bécsben van a Grinzing. És a városban is van egy csomó kulturált borozó. A hetvenes, nyolcvanas években Budapesten is nagyon jók voltak a borozók, de sajna a rendszerváltás után a hajdan kitűnő pesti borozókból szegényes ócska szeszmérések lettek.

De vissza a Grinzigbe ! A Reinprechtben szól a zene. A népek esznek, isznak és jókedvűen zajonganak. Jó hely !

A bécsi Naschmarkt piac nem egy nagy szám a pesti vásárcsarnokokhoz képest, de a büfé sor bizony csábító. Sok-sok evőhely egymás mellett, igen széles választékkal, legtöbb a távolkeleti, legkevesebb talán a helyi jellegű. Úgy találjuk, hogy a "lokal wiener" kínálat elég szerény, úgyhogy a Li's cookingba ülünk be.

A praktikusan berendezett helyiség legnagyobb látványossága a mosolyogva, sebesen dolgozó piros egyenruhás személyzet, természetesen mindegyik távolkeleti. Tuci thai mangós csirkét, Peti egy "seefood" menüt rendelt. Először egy híg, enyhén hal ízű leveskét kapok a menü első fogásaként, a hal / rák tálat előkészítendő. A főtál egyik felén rákocskák zöldségágyon, a másikon sushi, rizstekercsek, washabi és valami nagyon finom csípős zöldség. Élvezem a friss ízeket. Közben ettem egy falatot a mangós csirkéből, az egy másik világ, de szintén finom. A csirkéhez egy tálka rizst is felszolgáltak, hoztak hozzá egy kanalat is - mentőkötélnek, mert különben csak pálcikák vannak. De a kanál feleslegesnek bizonyult, mert Tuci ügyesen pálcikázza a rizst is.

És a végén kaptunk még egy-egy tálka desszertet is. A tálkában édeskés, enyhén kókuszizű híg folyadék, benne néhány apró gyümölcsdarabka uszkál. Harmonikus és jól zárja le étkezésünket. A kiszolgálás gyors és figyelmes. A végén a Li's népes és mosolygós csapata hangos "dánke, viderzén" kórussal búcsúzik tőlünk.

Nem volt kedvünk keresgélni, így ismét a Bizibe tértünk be. Most egy másik olasz bort választottunk, ez is finom volt, de nem volt annyira délies karakterű, mint a tegnapelőtti. Pizzát választunk vacsorának. Jó sokan vannak, most is a karzaton találunk helyet. Isszuk a bort, esszük a kitűnő pizzát és élvezzük a hely hangulatát.

Az étterem a belváros egy hangulatos zugában húzódik meg, a kis utca közepén van egy terecske, amit két étterem asztalai töltenek meg. Népszerű hely a Bierhof, majdnem minden asztal foglalt, de találunk helyet. Tuci hagymás rostélyost, Peti Wiener Saftgulascht rendel. Sör mellett várjuk az ételt és figyeljük a körülöttünk zajló életet.

A marhapörkölt nagy kocka húsok, sűrű zaftban, knédlivel. Kellemes az íze, kicsit fura nekem a lágy harmónia a magyar pörköltek után. A knédli is finom, sokkal rafináltabb, mint a "csehszlovák" kivitel. Élveztük a helyi ízeket és megszerettük ezt a helyet.

Bécs tele van kolbászos bódékkal, de eddig még egyet sem próbáltuk ki, bár már korábban is szimpatikusak voltak. Így hazaindulás előtt feltétlenül ki kellet próbáljuk a Westbahnhof egyik sörös, kolbászos büféjét. Három- vagy négyféle kolbászból a Käserainert választottuk. Jó döntés volt.

Az már a városban feltűnt, hogy az árus feldarabolva adja ki a kolbászt. Most nekünk is szépen felvagdossa a kolbászokat a büfés és kis favillákat is tett melléjük. Eddig nem igazán értettem, miért szeletelik a kolbászt, de most leesett végre. A kis favillával kulturáltan meg lehet enni a feldarabolt kolbászt, anélkül, hogy összemaszatolnám magam. Hja kérem, Bécsben még a kolbászt is másképpen eszik. A Käserainer különben nagyon finom, nem is beszélve a sörröl, amit utána küldtem.