Ha volt haszna a rendszerváltásnak, akkor a kínai éttermek elterjedése mindenképpen kellemes fejleménynek tekinthető - jutott eszembe, amikor beléptem a hajdani szocialista iparváros egyik egyenházának földszintjén működő kínai gyorsétterembe. A helyiség tiszta és kultúrált, az ételpult is jól néz ki, a kínálatot szokásosnak mondanám. Mert nekem úgy tűnik, hogy általam a legváltozatosabbnak gondolt konyha, a kínai, megteremtette a magyarországi egyenkínálatát.

Az egyenmosolyú kínait kérdem, mit egyek.
- Csípős vagy nem csípős ? - válaszol az egyenkérdéssel.
Végül csípős, talán szecsuáninak mondott, csirkét választok, tésztával (660 Ft). Sört is szerettem volna, de alkoholt nem árulnak ott.

A tészta finom, próbálom kritikusabban nézni, de nem találok benne kifogásolni valót. A hagymás, szójás zaftot szokványosnak nevezném. A csirkemell darabokat viszont meglepően finomnak találom. Benne volt az a varázslat a fűszerezésben és/vagy az elkészítésben, amitől elégedetten dől hátra ebéd után az utazó:
- Na ez finom volt !