Szubjektiv észrevételeim éttermekről és egyéb evőhelyekről, 2013.

Él egy japán férfi Budapesten, aki egymaga készít ételeket egy parányi, de sokat dicsért étteremben. Az étterem Észak-Buda egyik legforgalmasabb terén található, mégsem volt triviális megtalálni a pincehelyiséget. A terem kicsi, berendezése végtelenül egyszerû, de ezt én jó jelként értékeltem, mert régebbi koreai útjaimnál azt tapasztaltam, hogy az ottani emberek nem a díszlet miatt, hanem a jó ételekért járnak étterembe. És ebben igazuk is van.

A kis csapat másik tagja, egy nagyon kedves pincérnõ segít eligazodni a kínálatban, és ameddig az étlapot bogarásszuk, zöld teát tölt nekünk, és késõbb is folyamatosan érkeznek újabb kis teáskannák. A tea finom, evés közben is jól esik néha kortyolgatni belõle.

Az étkezést két tállal indítottuk: Akebono (6000 Ft) és Hosomaki (5000Ft). A falatok egyszerûen természetes ízûek, és ettõl igen finomak. Érdekes, hogy a meglehetõsen erõs wasabi sem nyomja el az ízeket, hanem inkább kontrasztosabbá teszi a falatok naturális finomságát.

A sushi tekercsek élvezete közben megjött a Yaki saba, azaz a sózott makréla grillen sütve (2500 Ft). Ezt a fogást már sokan dicsérték az interneten, tulajdonképpen nekem is ízlett, de kellett kis idõ, míg a só ízt elbírtam rendezni a többi, a wasabitól eltekintve, csipke finomságú íz közé.

A záró falatok is igen izgalmasak voltak, egy-egy darabka angolnát kaptunk (1000 Ft), valamilyen édeskés borítással, az elmaradhatatlan rizs alátéttel. Az eddigiektõl dominánsabb, különlegesen finom íz jó záróakkordja volt az igen kellemes ebédnek.

Az értékelésnél a tetszett és a nagyon tetszett eredmény között ingadoztam. Tulajdonképpen minden nagyon tetszett, de kissé drága mulatság nekem mostanában egy ilyen ebéd. Ám szerencsére aznap vendég voltam, és így semmi sem árnyékolta be az ebéd élményét, tehát maradéktalanul meg lehettem elégedve az Okuyama No Sushi étteremmel.