Márkus Vendéglő
Budapest, 2005.12.30. péntek, vacsora

A Márkus egy budai kisvendéglő a Mammut árnyékában. A nagyteremben sokan dohányoznak, a hátsó kisteremben ülünk le. Ez kicsit unalmasabb, de legalább nyugodtan lehet beszélgetni. Bizonytalan vagyok atekintetben, hogy mit ennék, az étlap kétoldalnyi konyhafőnöki ajánlata sem igazán segít eligazodni. Végül bécsi szeletet választok, ami hagymás babbal vagy sült krumplival szerepel az étlapon. Ezen is bizonytalankodom egy darabig, végül a bab, sült krumpli variációt gondoltam ki. A pincér néni félreérthette, mert mire kiért a tányérom, már sült krumpli és hideg hagymás krumpli volt a szép nagy hús alatt. Már nagyon éhes voltam és további variák nélkül befalatoztam bécsi szeletemet és így is finom volt.

Asztaltársaim makói libacombot sült hagymával, valamint rozmaringos kacsasültet, valamilyen barnamártással, krumplipürével fogyasztottak. Ma este a libacomb volt a leglátványosabb és a kacsasült volt a legfinomabb.

Az étel bőséges és elég finom volt. De a száraz vörösborként elénk került ital bizony elég gyengécske. És hát a számla végösszege nem a vörösborral, hanem a szomszédos Mammuttal volt arányos ...

De azért nem rossz hely a Márkus Vendéglő.

Csutora Étterem
Agárd, 2005.12.10. szombat, ebéd

Eredetileg Székesfehérvárra terveztük az ebédet, de szokásunk szerint jó későn indultunk el, és már a Velencei tó mellett éhesek lettünk. Ám a kihalt nyaralóhelyek nem túl sok jóval kecsegtettek. Agárdon elhúztunk egy étterem előtt és már túl voltunk rajta, amikor megláttuk, milyen sok autó áll a parkolójában. Némi tipródás után visszafordultunk és mi is betértünk az agárdi Csutora étterembe. Helyesen döntöttünk.

A jól berendezett étteremben meglepően kevesen vannak a sok parkoló autóhoz képest, úgy látszik mindenki külön autóval érkezett. A pincér a belső, nemdohányzó helyiségbe vezet bennünket, udvariasan lesegíti feleségem kabátját és átnyújtja az étlapokat. Nem volt velem szemüveg, így sajnos túl sokat nem láttam az ígéretes kínálatból, de pincérünk korrektül segít ételt választani. Tuci erőlevest és libamájat roston, Peti tejszínes hagymalevest és vadpörköltet, juhtúrós tésztával, rendelt.

A terem elég szépen be van rendezve, kifejezetten szépek a karácsonyi díszek, a terítő és a szalvéták is a karácsonyi mintásak. Amíg várjuk a levest, a falakon lógó régi fényképeket nézegetjük, vajon kik lehetnek rajtuk?

És jön a leves. Az enyém cipóban tálalva. A tejszínes hagymaleves önmagában is kellemes fogás, a cipó csak fokozza a hatást. A cipónak csak a tetejét ettem meg, amire egy szelet sajtot is rásütöttek. Tuci levese nem volt ilyen kunsztosra hangszerelve, de szintén finomnak találtatott.

És jött a második fogás. A libamájat sült almára helyezve, krumplipürével, atraktiv narancs díszitéssel szolgálták fel. Nagyon ízlett Tucinak. A szép nagy adag vadpörköltem igen kellemes ízű, sűrű vörös zaftban pompázik. De az igazi meglepetés az a juhtúrós tészta. Mert a juhtúrótól eltekintve pont olyan íze volt, mint azoknak a tészta kompozícióknak, amikkel otthon kényeztetni szoktam magamat.

Tuci megkóstolta a cabernet sauvignont is és igen jónak találta. Az én bőséges ebédem is vörös bort kívánt volna, de most be kellett érjem ásványvízzel és kávéval. Az ebéd legvégén részletes, korrekt számlát kapunk, melyen euróban is feltüntették a végösszeget: 24,70.

Mindkettőnknek nagyon tetszett az agárdi Csutora étterem.

Szeráj török étterem
Budapest, Szt.István körút, 2005.11.09. szerda, vacsora

Pesten egyre több a török étterem, az egyik legforgalmasabb a Szeráj önkiszolgáló a Szent István körúton, ide tértünk be egy gyors vacsorára. A népes személyzet magja török, akik anyanyelvűkön értekeznek a meglepően számos török vendéggel. A kínálat nekem szokatlan, találomra rábökök a dana güvecsre. A szép név, dana güvecs, zöldséges borjút takar. A kis alutálban kellemes zöldséges lében úszkálnak a húsdarabok, tetején pár szál sült krumpli. A lágy harmóniát néhány csípős alkatrész cifrázza. Tulajdonképpen kellemes étek, bár lehet, hogy mégiscsak meg kellett volna kicsit jobban melegítetnem. A güvecs mellé egy kerek, kenyérszerű lepényt harapdálok.

Megkóstolok néhány falatot a pizzának nevezett ételből is. Húskrém, gomba, zöldség van a vastag lapos cipószerűségen. Nem tudom miért hívják pizzának. Mert pizzának nem jó, de ha például düküklü tencerének hívnák, azt mondanám, hogy a dükülü tencere elég jó kis eledel.

Korona Étterem
Makó, 2005.10.31. hétfő, ebéd

Makó központjában áll a Korona Szálló és Étterem. Az étterem tágas termeiben hajdanán a megyei urak húzathatták a cigánnyal, amikor Makó még Csanád megye székhelye volt. Ma csendes a helyiség, bár még elég korán van, amikor betérünk egy gyors családi ebédre. Az étterem látványát a vörös szín árnyalati határozzák meg. Nekem a világító alkalmatosságokon akadt meg a szemem, ehhez hasonló csüngők lógtak valamikor a Gulner malomban is.

Az étlap nem tűnik különösebben izgalmasnak, nem találtam napi ajánlatot sem. A pincér barátságos és közvetlen, még az olvasó szemüvegét is felajánlja, amikor látja, hogyan próbálunk az étlapra fókuszálni.

Elsőként csontlevest kérünk daragaluskával. A leves nekem túl intenzívnek, túl zsírosnak tűnik, de a galuska finom. Második fogásként milánói bordát kérek. Jó választás volt. Bár nem annyira tökéletes, mint hajdanán a Nótafában, de mind minőség, mind mennyiség tekintetében az élmezőnyben van a Korona milánói bordája. Az uborkasalátára nem tettek tejfölt, csak később jöttem rá, hogy ez így is volt rendjén.

A többiek is bőséges adagokat kaptak és úgy láttam mindenkinek ízlett az ebéd. Összességében Alkalmatos hely a Korona, viszont a milánóim kifejezetten tetszett.

Mesterségek Ünnepe
Budapest, 2005.08.20. szombat, ebéd

A Mesterségek Ünnepe az augusztus 20-i ünnepségek egyik látványos és kellemes rendezvénye. Én magam nem vagyok a bazárok nagy barátja, de ezt a színvonalas kirakodó vásárt megkedveltem ez évek során. Élveztem a vásári sokaságot és eszegetésre, iszogatásra is találtam jó alkalmakat. Érdemben az idei, a rondellán elfogyasztott ebédemre sem lehetett volna panasz, egy szelet tarját ettem, valami paprikás zafttal megbolondított, héjában főtt krumplival. Finom volt. Na de akkor miért csak egy tányérka, azaz csak Normális, a minősítés ?! Azért mert az idén már elfogadhatatlan volt a zsúfoltság. Eddig még soha nem láttam itt ennyi embert és sajnos a tömeg már alig élvezhetővé tette számomra az egész rendezvényt.

Szalma csárda
Esztergom, 2005.08.18. csütörtök, ebéd

A Szalma csárdát igazán magyaroschan sikerült berendezni. A falakat falvédők borítják, körben egy csomó olyan tárgy van elhelyezve, amelyek még az én gyermekkoromban is mindennapi használatban voltak. Még a terem illata is valahogy a régi konyhákat idézte. Rövid bámészkodás után elhagyjuk a kihalt belső termet és a ház előtti kerthelyiségben telepszünk le. Bár vannak székek is, természetesen a kunsztos, magas támlájú padokra ülünk le, amik elsőre meglehetősen kényelmetlennek tűnnek, de hamar hozzászoktam.

Az étlap kellemes olvasmány, sokkal többet ígér, mint amit ma délután ebből a konyhának megvalósítani sikerült. Vonzó volt a kappan és egy jó bárány sültre is régóta vágyom, de ma ezekhez nem voltak meg az alapanyagok. Na akkor nézzük tovább a szárnyasokat. Először a vasalt csirkére gondoltam, de szerencsére én nem ezt választottam. Mert később nem sok jót hallottam róla asztaltársnőnktől.

Én végülis fokhagymalevest és forróserpenyős (?) fokhagymás csirkecombot ettem. A leves ízlett, bár nem volt olyan izgalmas, mint a Boglya csárda hagymalevese. A második fogás egy hatalmas, piros színű krumplihegyet uraló csirkecomb. A nem túl érdekes ízű csirkecombon nem éreztem a fokhagymát, de lehet, hogy ennek az illatos fokhagymaleves volt az oka. Viszont a csirke alatti paprikás krumpli avagy serpenyős burgonya mindenképpen ennek a délutáni ebédnek a csúcspontja. A krumpli darabok között ízletes, apró nokedlik bukkannak elő, és az enyhén csípős, piros zaftja is igen finom. Ebéd közben három fröccsöt is leküldtem, amiket a csárda magyaros mivoltával nehezen összeegyeztethető módon, coca-colás pohárban szolgáltak fel.

Az étlapon gyerekeknek szóló ajánlat is van, de a rántott husihoz csak petrezselymes krumplit tudtak adni. Én nem ismerek olyan gyermeket, aki ne a sült krumplit szeretné ...

Kis csapatunk vendéglátója meggylevest és kacsacombot evett. A kacsacomb ízlett is neki és kért hozzá egy pohár vörösbort. De sajnos az elé került jéghideg piros folyadék nem volt méltó a magyar borkultúrához.

Boglya csárda
Sukoró, 2005.07.23. szombat, ebéd

Valamikor jó régen, a Velencei tó partján kirándulva, ebédelőhelyet kerestünk. Sukorónál szép új étterem állt a tóparti út mellett, de nem volt előtte csak egy-két autó, tehát tovább keresgéltünk. Nem tudom hogyan kerültünk a falu csendes közepén működő Boglya csárdához, de az biztos, hogy már sok autó állt előtte, jórészt német rendszámmal. A német útikönyvszerkesztők ezúttal is jó munkát végeztek, jó hely volt a Boglya csárda. Akkor kipróbáltuk egyszer-kétszer, de évek óta a közelében sem voltunk. Most újra ott ebédeltünk.

A csárda udvarán, a nádfedeles tető alatt foglalunk helyet, bár nincs túl meleg és az eső is csepereg néha.
De nézzük inkább az étlapot. Tuci csontlevest, natúr libamájat, friss kenyeret és vegyes salátát, Peti hagymalevest és sukorói pecsenyét rendelt. A hagymaleves várakozáson felül finom, sült hagyma van benne, sajt és egy kevés palacsintatészta. A sukorói szelet tulajdonképpen rántott hús, amit a kisütés előtt fokhagymás tejben pácoltak. A hús mellé petrezselymes krumplit és vegyes salátát ettem. Finom volt, Tucinak is ízlett az ebéd. Kávénkat kevergetve arról beszélgetünk, hogy még mindig elég jó hely a Boglya csárda.

Sétatéri kocsmasor
Pécs, 2005.07.22. péntek, vacsora

Egész nap lázas készülődés folyt a Székesegyháztól a Csontváry múzeumig húzódó árnyas sétányon. Kirakták az asztalokat és a padokat a bódék elé és a csapok közelébe görgették a sörös hordókat. Délután a borosok is kirakták palackjaikat, a grillek is felizzottak. És estére megjött a közönség is. Zajos, lelkesen jókedvű tömeg lepte el a sétatéri kocsmasort. Fogyott a sör és a csevap. Mi inkább a borokat kóstolgattuk és délies salátákat ettünk, amit én egy kis roston sült pisztránggal dobtam fel. Jó hangulat volt az egész városban, zajlott az ICWiP - 9. Pécsi Nemzetközi Kultúrhét.

Replay cafe
Pécs, 2005.07.22. péntek, ebéd

A Replay teraszán vonzó ételekkel, italokkal foglalatoskodnak a vendégek. Kint minden asztal foglalt, így odabent telepszünk le. A helyiség tágas, a mennyezeten lassú ventilátorok forognak. A berendezés nekem kicsit amerikaias, de nem vitték túlzásba, a karosszékem meg kényelmes és így kellemesnek találom az összképet.

Kapunk étlapot, kérünk valami frissítőt, tanulmányozzuk a kínálatot. Sokféle étel van, az olaszostól a magyaroson át a mexikóiig, de mindegyikből csak néhány fajta. A pincér készségesen és profi módon segít eligazodni. Tuci rántott csirke salátát, Peti quasadillát választ. Ez utóbbi több féle húsból is készülhet, a csirkéset választottam.

Amíg az étel elkészül, Tuci szokásos vörösbora, én meg grapefruit mellől nézelődök. Az asztalok ügyes elrendezésével a külső és belső tér össze van kapcsolva és így a kint és bent ülők nincsenek élesen elválasztva. A közönség színes, turisták, helybéliek, nagyon otthonosan viselkedő külföldiek.

És megjött az ebéd. Pincérünk Tuci elé egy fura mélytányért tesz le. Nagyon jól mutat benne a rántott csirke saláta. A rántott csirke saláta tulajdonképpen ropogós, sörtésztában sült csirkecsíkok, szépen körbe rakva a finom dresszinggel megbolondított vegyes saláta kompozíció tetején.

A quasadilla is látványos. Vékony, kinézetre palacsintára emlékeztető tészta van megtöltve húsdarabokkal és mindenféle zöldségekkel. A tészta csak kinézésileg palacsinta, ízileg inkább beledi, azaz nem édes, inkább kellemesen semleges vagy talán rafináltan ízletes. És a töltelék egy izgalmas ízkavalkád, csípősre hangszerelve.

Szóval jót ettünk. Jó hely a Replay cafe, változatos étlap, remek kiszolgálás, de leginkább az fogott meg, hogy érdekes, új étel kompozíciókkal találkozhattunk.

Dóm vendéglő és pizzéria
Pécs, 2005.07.21. csütörtök, ebéd

Pécs sétáló utcájának, a Király utcának, egyik legvonzóbb nyári evőhelye a Dóm. De ma délben üres a sok asztal a szép sárga napernyők alatt, mert elég hűvös szél fúj. Így mi is belül telepszünk le. Az étterem belül meglepően kicsi.

Pizzára vágytunk, két capricciósát rendelünk, egy-egy pohár vörösborral, ásvány vízzel. A pizza korrekt, de a tésztája egy kicsit kalácsszerű, amit nem igazán szeretünk. De azért nem rossz hely a Dóm, bár legközelebb nem pizzát eszek itt.

Tettye vendéglő
Pécs, 2005.07.20. szerda, vacsora

Hajdanán, mondjuk tíz évvel ezelőtt, volt egy korszakom, amikor mindig milánói bordát rendeltem, ha szerepelt az étlapon. A milánói borda messze legkiválóbb lelőhelye a kispesti Nótafa volt.

Mostanában a halpaprikás túróstésztával kompozíciókra vagyok rákattanva. Ebből eddig a legfinomabbat a váci Halászkertben ettem. De ma este nagy esély volt egy új első helyezettre, a jelölt a Tettye vendéglő harcsapaprikása, túrós gyufatésztával, volt. Attraktív tálat helyez az asztalra a pincér, a hosszúkás tányér közepén átlósan válik el a harcsapaprikás és a tészta. Úgy teszik elém, hogy ez az elválasztó vonal volt párhuzamos az asztal szélével. Az étek nem csak szép, hanem bőséges is volt, nem is emlékszem ilyen nagy adag halra ezelöttről.

A külcsín után nézzük a belbecset. Finom, mondhatni nagyon jó. Kellemes, harmonikus. Ennek ellenére a váci pontypaprikás maradt a dobogó legmagasabb fokán, mert ott volt benne valami fűszer, amitől egy jellegzetes, egyedi zamatot kapott az étel. A tettyei harcsapaprikás viszont minden érdeme ellenére egy kicsit jellegtelenebb volt.

A Tettye vendéglő gazdag ételapján vegetáriánus ételek is vannak, feleségem onnan választott rántott zöldségeket. Ő is szép tálat kap és ízlett is neki.

De általában egy kicsit hangulatmentesnek éreztem ezt a helyet ma este, ezért kapott csak két tányért, bár a kert kellemes és a konyha is jónak tűnik, a felszolgálás viszont gépies.

Strand büfé
Orfű, Pécsi tó, 2005.07.20. szerda, ebéd

Éhesen érkeztünk ki az orfűi strandra, de rögtön a bejárat után hívogató sárga napernyők alá értünk. Sült halakat rendelünk és ameddig megsült, finom, pont megfelelő hőmérsékletű Szalon sört kortyolgattam. Elkészült a hal, gusztososan, citrom karikákkal, cseréptányéron teszik elénk a rönk asztalra. A hal finom, a környezett kellemes, jót ebédeltünk.

Két Sirály étterem
Siklós, 2005.07.19. kedd, ebéd

Siklós belvárosában bóklászva találtunk rá a Két Sirályra, horvátul Dva Galeba. Nem csak a kis grill étterem neve, hanem sok más is ki van írva horvátul. És az étlapon csevap meg egyéb dél szláv ételek nevei, aminek hatására természetesen be is tértünk ide.

Kedves felszolgáló lány segít választani, Tuci csevapot kér lepényben, Peti vegyes hústálat sült krumplival és mindketten sopszkát is. Tuci egy tányérnyi méretű lapos cipót kap, melyet vízszintesen elvágtak és megpakolták csevappal és hagymával. Peti háromféle húst kap, csevapot, valami rablóhússzerűséget, aminek a nevét elfelejtettem és még egy szelet húst, aminek nem is tudtam a nevét. A húsok finomak, kellemesen karakteresre fűszerezettek. A krumpli egy részére viszont túl sok só került. A sopszka nem olyan, mint megszoktuk, az alkatrészek egészen apróra vannak darabolva és le van öntve valami szósszal, de ez a változat is finom.

Határozottan kellemes színfolt volt ez az ebéd, nem rossz kisvendéglő a Dva Galeba.

Coffein café
Pécs, 2005.07.18. hétfő, vacsora

A Széchenyi tér sarkán a lépcsőzetes terasz vonzza a látogatót a Coffeinbe. Könnyű vacsorára vágyunk, a kedves felszolgáló hölgy grillezett görög szendvicset ajánlott. A kenyér szeletek padlizsánnal és déliesen fűzerezett húsdarabokkal sültek, mellette rengeteg saláta. Tuci csak fél adagot kért, de még így is jóllakott. Ő villányi kékoportót iszogatott, én finom narancslevekkel kényeztettem magam.

Sikonda termálfürdő önkiszolgáló étterem
Sikonda, 2005.07.18. hétfő, ebéd

A sikondai termálfürdő egy kellemes kis dagonya hely és a komplexumon belül egy praktikus kis önkiszolgáló étterem is működik. Minden szép tiszta, célszerűen elrendezett. A választék ugyan nem túl széles, de mindenki találhat kedvére valót. Mi brassói aprópecsenyét, görögsalátát valamint sült csirkecombot rizzsel, uborkasalátát választottunk. Kicsit furcsa volt fürdőruhában, fürdőruhások között ebédelni, de körülmények kulturáltak és az étel is elég jó volt.

Bánusz tanya panzió és étterem
Mánfa közelében, 2005.07.17. vasárnap, vacsora

A Bánusz tanya panzió és étterem a 66-os mentén, Mánfa közelében, nagyon szép környéken várja vendégeit. Itt fenn a hegyen nincs túl meleg este felé, de a kilátás kedvéért a teraszon telepszünk le a vacsorához. A hűvösödő estét vörösborral kompenzáljuk.

Tuci vadkolbászkákat olasz salátával, utána Bánusz palacsintát, Peti borókás vaddisznó pörköltet rendelt. A vadpörkölt finom, kellemesen fűszerezett, jól illett a tájhoz és a vörösborhoz. A vadkolbászkából is megkóstoltam egy falatkát, az is ízlett. A Bánusz palacsintát egy másik estén próbáltam ki, amikor nem vacsoráztunk, csak nassoltunk egy kicsit. A Bánusz palacsinta dióval és meggyel van töltve és vanília öntettel tálalják.

Összességében jó volt ülni a teraszon és az étel és ital is kellemes volt, a pincérnő is barátságosan tette dolgát.

Lásd még: a panzió.

Ebédek és vacsorák Bécsben
2005.04.27-30.

• Pizza Haus, szerda, ebéd
• Pizza Bizi, szerda, vacsora
• Königsbacher Gasthaus, csütörtök, ebéd
• Weingut Reinprecht Heuriger, csütörtök, vacsora
• Li's cooking, péntek, ebéd
• Pizza Bizi, péntek, vacsora
• Bierhof am Haarhof, szombat, ebéd
• Sörös és kolbászos büfé, szombat, vacsora

Szt. Flórián étterem és pizzéria
Párkány, Szlovákia, 2005.02.27. vasárnap, ebéd

Mivel légvonalban már több mint ötven méternyire voltunk a határtól, egy magyar többségű településen, egy olyan étteremben, ahol szinte csak magyar szó hallatszik, természetesen szlovák ételeket rendeltünk: Peti tanyasi borjúpörköltet sztrapacskával, Tuci pedig lőcsei sertésszeletet knédlivel.

Amikor Arany Fácán sörünket kortyolgatni kezdtük, alig néhányam voltunk az étteremben. De ebéd idő volt és jöttek a népek. Mire kiért az étel, meglepően hamar, már tele lett a helyiség.

Mostanában megszerettem a zaftos ételeket túrós csuszával és most is juhtúrós sztrapacskára számítottam. De üres sztrapacskát tálaltak az érdekes ízű zaftos pörkölthöz. Nem volt rossz, de meglehetősen könnyűnek találtam, így kértem egy adag túrós palacsintát is. Ez is szépen volt tálalva, messze nem volt olyan édes, mint ahogyan eddig megszoktam, de ez inkább érdekes volt, mint kellemetlen.

Tucinak ízlett a lőcsei sertésszelet, bár eleinte kicsit furának találta. A lőcsi sertésszelet bundázott hús, valamilyen tejfölös, szalonnás mártással alaposan meglocsolva. Most csak megnéztem magamnak, de legközelebb lehet, hogy kipróbálom. Ezt a fogást csokis palacsinta követte.

A kávé is finom volt. A pincér fiú udvariasan tett-vett, de sajnos leejtette a csokis eszcájgot és jól összekente vele a hófehér terítőt. És utána meg nem cserélte ki. Viszont a WC szép tiszta volt és az egész ebédért mindössze 2.460 forintot kértek. Fizethettünk volna euróval is, és természetesen koronával is.

Korábbi epizódok:

• Magyarország 2004-ig
• Római ebédek és vacsorák, 2004
• Ebédek és vacsorák Bécsben, 2005

Skála 2005 - Éttermek

Nagyon tetszett
Tetszett
Alkalmatos
Normális

Skála 2005 - Büfék

Nagyon tetszett
Tetszett
Alkalmatos
Normális