Szubjektiv észrevételeim éttermekről és egyéb evőhelyekről, 2013.

Már sokszor elsétáltam a Frankel Leó úti tapas étterem elõtt, de most bele is kóstoltunk az ételekbe. Hûvös, esõs ez a nyári este, a belsõ részen telepednek le a vendégek. Meglepõen sokan vagyunk, nehezen kaptunk asztalt, mert sok a foglalás, és nem meglepõ módon, most senki nem vágyik a teraszra.

Az ételsor impozáns, az adagok kóstolónyiak, ehhez képest viszont nem olcsóak. Az alapanyagokat állítólag Spanyolországból hozzák, amin nem is lepõdök meg, annyi helyen hallottam, olvastam már, hogy az éttermek nagyon nem nagyon találnak ebben az agráriumára büszke országban stabil minõséget produkáló beszállítót.

A fogásokra már nem emlékszem pontosan, egy falatka tintahalacska (990 Ft), egy icipici marhapofa (1.190 Ft), meg mindenféle sok más finomság. Tulajdonképpen mindegyik jó ízû, de egyik sem felejthetetlen élmény. A pincérek sürögnek, forognak, jó tempóban érkeznek a tapasok, van valami jó hangulata a tányérkák kavalkádjának. Ez az étterem szerintem nem is annyira a hagyományosan értelmezett evésrõl szól, hanem inkább a szórakoztató kóstolgatásról.

Összességében tetszett nekem a Pata Negra, bár nem mondhatnám, hogy degeszre ettem magam, viszont sok ízbe kóstolhattam bele, és igazán finom spanyol vörös borral kísértük a falatokat. Ahogy elnéztem, a népes vendégsereg többi tagja is szerette a helyet.