A Tisza-tó egy mesterségesen duzzasztott képződmény, amely szerencsésen ötvözi a turisztikai és a természetvédelmi funkciókat is. Már sokszor elautóztunk a Poroszló tóparti végén meghúzódó Fűzfa Pihenőpark mellett, de most be is tértünk ebédelni egyet.

Az étterem belső tere meglepett, egy kirándulókra hangszerelt, csárdaszerűség helyett egy kispolgári eleganciával berendezett helyiségbe léptünk be, amelyet a falon lógó, nekem tájidegennek tűnő képek és vadásztrófeák tesznek eklektikussá. Szombat van, az ebédidő vége felé járunk, ehhez képest csak két-három asztalnál ül ebédelő vendég. Kisvártatva népes csapat érkezik, valószínűleg a pihenőpark szobáinak vendégei.

Az étlap szerencsére elég sok halételt kínál, amitől ismét a Tisza-tó partján érzem magam. Jobb ötletem nem lévén, mostani alapételemet, harcsapaprikást túrós csuszával rendelek az ifjú felszolgálótól. Útitársnőm birkapörköltet választ.

A gyér forgalomhoz képest kicsit sokat kell várni az ételre. Az érkező fogások jól néznek ki, a harcsapaprikás túrós csuszával kifejezetten attraktívan van tálalva, pláne egy éhes vándor szemeinek. Az halétel átlagosan finom, a tészta egy árnyalattal túlfőzött, de összességében nincs okom panaszra. Útitársnőm túlfűszerezettnek ítéli a birkapörköltet. Én is megkóstoltam belőle egy kockát, férfi ízlelőbimbókkal elég jónak találtam azt a fogást is.

Ebéd után az átlagosan jó kifejezés jutott eszembe a Fűzfa pihenőpark étterméről. Az átlagos szó nem hangzik túl nagy dicséretnek, de én csak kívánni tudom nyájas mindannyiunknak, hogy a tényleg a Fűzfa színvonala legyen a magyar éttermek átlaga.