Már jócskán elmúlt ebédidő, így nem csoda, hogy aránylag kevesen ücsörögnek a Maros étterem teraszán. Az épület egykor hajóállomásként szolgált, ma késői ebédünknek biztosít attraktív helyszínt a Duna-part feletti teraszán.

Először valami vad ételre gondoltunk, de végül útitársnőm kisadag borjú bécsit kért petrezselymes burgonyával (1.820 Ft) és káposztasalátával. Én a kisbojtár kedvencét választom, túrós csuszával (1.990 Ft). A nagymarosi kisbojtárok kedvence a cigánypecsenye, azaz fokhagymás sült hús, nagy szalonna taréjjal. A fogást kis vasserpenyőben szolgálják fel, kétségkívül jól néz ki, ám a hússzeletekre kent fokhagymamártás nem túl jó, de az összbenyomás még így is elfogadható. Aztán később változik a fokhagymamártás íze, vagy hozzászoktam, vagy másfélét tettek a második hússzeletre.

Útitársnőm kommentár nélkül kebelezte be ebédjét, amelyhez a megszokott rozéját itta. Az ebédet finom kávéval zártuk.

Bár a fokhagymában több van, mint amit ma a Maros konyhájában kihoztak belőle, nem volt rossz az ebéd. Ehhez nagymértékben hozzájárult a környezet, evés, ivás közben bámulhattuk a Dunát, Visegrád panorámáját, és a komp fura manővereit.