Egy óbudai klasszikus

Eredetileg a Régi Siposba indultunk, ám ott zártkörű rendezvény volt, így jobb ötlet híján, megnéztük ezt az óbudai klasszikust. A vasárnap nem erős estéje az éttermeknek, de a Vidocq teraszán a legtöbb asztal mellett vendégek ültek. A berendezés meglehetősen egyszerű, de kétségkívül van valami hangulata a csendes, macskaköves utcának. A szomszéd ház kapujában egy öregasszony hosszasan próbálja a macskáját hazaterelgetni.

Kapunk étlapot, italt. Jól esik a meleg nyári estén a fröccs, de a fröccs alapját adó fehérborról sok jót nem tudnék mondani. Az étlap viszont gazdagabb, mint feltételeztem. A hölgyek amerikai húsos salátát, az urak borjúpaprikást illetve kapros juhtúróval töltött bordát rendeltek, a társaság legfiatalabb tagja pedig valamilyen vegetáriánus tálat választott.

A kapros juhtúróval töltött borda hatalmas, attraktív adag. Az ízéről a rusztikus jelző jut eszembe. Jól illett hozzá a hasábburgonya és kiváltképp az uborkasaláta. A többi étel is szép adag, ám kis társaságunknak sikerült mindent jó étvággyal elfogyasztania.

A vacsora után még megiszogattunk egy-két sört és fröccsöt illetve vizet, üdítőt. És végül, a bőséges evés, ivás után, egy szerény külalakú, ám nagyon szolid végösszegű számlát tettek elénk.

Végezetül álljon itt a Vidocq szlogenje:

Aki tudja annak már nem titok,
legjobb kocsma Óbudán a Vidocq.

Ami lehet, hogy nem is túlzás, mert valóban nem rossz hely a maga műfajában.