Egy kínai büfé a Hold utcai vásárcsarnokban

Fél tizenkettő körül már ebédelni indul a hivatali negyed alkalmazottainak első hulláma. A Hold utcában is megpezsdül ilyenkor az élet. A drágább öltönyös, fontos arcú hivatalnokok a Tükörybe sietnek, az egyszerűbb öltönyösök is eltűnnek valamerre, csak a nyakkendőtlen alkalmazottak sora megy a Hold utcai vásárcsarnok felé, ahol számos evőhely várja őket.

Augusztusban volt néhány lehetőségem nekem is ott ebédelni. Eredetileg úgy terveztem, hogy több helyet ki fogok próbálni. Az első jelölt a csarnok közepén működő kínai büfé volt. Na ez annyira bevált nekem, hogy nem is vágytam máshová.

Pedig sorban állni egy műanyag tálcával tipikusan nem preferált dolog számomra. De egyszer kibírom, gondoltam, miközben a pultban felkínált mintegy tíz-tizenkét féle étel felé nyújtogattam a nyakamat az előttem állók mellett.

Az első választásom szecsuani csirke pirított tésztával. Meglepően finom volt. Nyilván nem számítok egy ilyen helyen gasztronómiai csodákra, de jól elkészített egyszerű ételekre igen. És ennek az elvárásomnak jól megfelelt ez az ebédem. Nyájas meghívóm, Tuci, kacsamájat evett. Megkóstoltam egy falatkát, egyszerűen finom volt.

Másodjára hagymás csirkét ettem pirított tésztával, Tuci zöldség gombócokat nyárson. Ez utóbbi inkább látványnak szép, az íze nem túl izgalmas. Az én csirkém jó sok hagymával készült, nekem ízlett, de csak hagyma rajongóknak ajánlom. Nehéz vállalkozás ezt a fogást a rendkívül erős ízvilágú magyar hagymával elkészíteni.

Harmadszorra Tuci zöldbabos csirkét választott, nagyon ízlett neki. Én szójás csirkét ettem pirított tésztával. Hát ezzel is igen meg voltam elégedve !  Korábban én is többször próbálkoztam otthon szójás, mézes csirkét csinálni, de messze nem sikerült ilyen finomra, mint ez, amit a kínai pár kínál.

Tuci általában nem szereti a keleti konyhát, mégis szeret itt enni. Bár amikor először meghívott ide, kicsit szabadkozva mutatott körbe az egyszerű kis étkező térben. De nekem régi koreai emlékeim bukkantak elő, ott sem a falon lógó csicsás tányérok miatt jártak az emberek egy evőhelyekre, hanem a finom ételek kedvéért.